Egész kiskoromtól kezdve úgy képzeltem el, hogy majd lesz egy kedves kis kertes házam, egy közepes méretű kerttel, ahol majd tudok kertészkedni, virágokat ültetni, és esetleg még némi zöldséget is. Sajnos ezt az elképzelést nem sikerült még megvalósítanom, mert hát, nagyon nehéz eljutni addig, hogy saját háza legyen az embernek, de gondolom, ezt nem kell nagyon magyaráznom.
Viszont van egy barátnőm, akinek nagyon szerencsésen alakultak a dolgai. Egy kertes házban nőtt fel, de a szülei kiköltöztek külföldre. Az édesapja kapott egy nagyon jó lehetőséget, amit nem akartak elengedni, így a barátnőm egyedül lakik abban a házban. Sőt, meg is kapta ajándékba a szüleitől. Azóta gyakran vannak nála kerti partik, sütögetések. Az egyik ilyen alkalommal viszont eléggé el volt kenődve. Elmesélte, hogy fogorvosnál járt, és kiderült, hogy fogszabályzóra lesz szüksége. Persze próbáltuk vigasztalni, hogy nem olyan nagy dolog az. Erre ő, megmutatta annak a fogászati magánrendelőnek a honlapját, ahová jár, hogy olvassuk el a fogszabályzásról szóló bejegyzést.
Igazából nagyon korrektül le volt írva minden, amit tudni kell a dologról. Megtudtuk, hogy lényegében két fogszabályzó fajta van: az egyik az, amit csak időszakosan kell hordani, mondjuk éjszaka, nappalra pedig könnyen kivehető, illetve a „tipikus” fogszabályzó, az, amit az ember nem tud magának kivenni. És ki is bújt a szög a zsákból: az volt a baj, hogy a barátnőmnek ilyen lesz, úgyhogy erre koncentráltunk: az állandó fogszabályzó attól állandó, hogy bizonyos részeinél a fogakhoz van rögzítve, ragasztva. Ezért sem lehet kivenni. Emellett pedig a hátsó fogakra kerülnek úgynevezett gyűrűk, amik szintén a rögzítést szolgálják. Igazából az ijesztette meg, hogy rá lesz ragasztva „valami fém” a fogaira, és ha állítani kell a fogszabályzón, akkor az, fájdalommal jár.
A másik ok, ami miatt aggodalmaskodott, hogy hiába lesz szép a fogsora, mert minden foga tönkre fog menni. Valójában persze ez nem így van, de ahogy olvastuk, valóban egy „rizikófaktor”, ha mondjuk ínygyulladásról van szó. Mivel a fogszabályzó egy komplett kis eszköz, több elemből is áll, így annak tisztítása nem a legegyszerűbb feladat.
Nekem persze egyből az jutott eszembe – és ezzel is próbáltam vigasztalni -, hogy ezért szerencse, hogy fogszabályzóval viszonylag gyakrabban kell fogorvoshoz járni, mert tőle lehet esetleg némi tanácsot, vagy esetleg akár még segítséget is kérni.
De ezután kitalált egy újabb problémát: az idő. Mert ugye, a honlapon is írják, hogy nem lehet tudni pontosan, hogy meddig szükséges a fogszabályzó hordása. Ez egyéni tényezőktől is függ, leginkább ugye a fogsor kiinduló állapotától.
Bármit mondtunk, semmi nem volt jó, egészen addig, míg fel nem ajánlottuk, hogy elkísérjük. Ettől aztán úgy megijedt, hogy egyből nem volt már semmi baja a fogszabályzóval. Mondanom sem kell, hogy utána ő engesztelt minket, amiért nem akarta, hogy vele menjünk.